Egyszervolt...

Új blog

2008-08-26T13:47:00.000-07:00

A kistesó születésével Dani egykeblogja bezárja kapuit, és ezentúl a Zorkával közös babablogon követhető figyelemmel a két kis Poronty életének minden említésre méltó epizódja.

Szeretettel várunk Benneteket oda is!

Porontyok

NOB

2008-08-21T12:01:00.000-07:00

Nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottságról szeretnék írni, hanem arról, hogy Dani mától új státusszal rendelkezik a családban, ugyanis egy Nagy és Okos Bátyus lett. Kishuga a Hanna Zorka nevet kapta és 3900 grammal 54 centivel jött a világra. A kép őt ábrázolja. További beszámoló a kórházi napok után.

A laptopbirizgálási lehetőségnek örül ennyire...

2008-08-13T01:40:00.000-07:00

Csak csendben...

2008-08-13T01:19:00.000-07:00

Nagyon fifikásan rájött arra, hogy ha valami tiltott dologgal szeretne viszonylag hosszú időn keresztül foglalkozni, akkor azt a legnagyobb csendben kell, hogy megtegye, mindenféle nagyobb zajhatás nélkül.

A gáztűzhelyről pl. már olyan finoman tudja levadászni a lábast, amiben a déli maradék spagetti van, hogy meg se hallani, az embert egyszer csak az a látvány fogadja, hogy a Gyermek a konyhakövön falatozik a nagy lábasból főtt tésztát.

Ugyanilyen finoman emeli le pl. az elöl felejtett vasalót is a vasalóasztalról, nem lerántja, hogy azt mindenki meghallja, hanem hangtalanul veszi le, így van esélye, hogy akár percekig is babrálhasson vele, amíg szülei észre nem veszik.

Egyre inkább résen kell lenni, ez van.

Tesóváró

2008-08-13T01:12:00.000-07:00

Alapesetben elég szűkmarkúan méri a puszikat, még a számára kedves személyek is csak kiemelt esetekben kaphatnak, de ha arról van szó, hogy adjon puszit Tesóbabának, akkor nem kell kétszer mondani, jön, és cuppant a pocakra, nem is egyet.

Aztán tegnap előásott a rengeteg Duplo-figura közül egy kisbabát. Hozta mutatni az új felfedezettet, majd mutogatott a hasamra, és puszikkal halmozta el a kis műanyag bábut.

Tesóbaba ágya is már készen van, Dani eddigi ágyát kapta meg. Dani naponta többször is bejön a szobánkba, felkapaszkodik az ágyra, majd lelkesen mutogat a hasamra.

Mi lehet ennek a Kisembernek a fejében, komolyan kíváncsi lennék.

Lehet, hogy többet megért, mint gondolnám.

20 hónapos

2008-08-12T14:08:00.000-07:00

Vidám, kedves és egyre huncutabb. Főleg esténként tör rá a nagy huncutkodás, színészkedik is ha kellően lelkes közönséget talál hozzá - márpedig általában talál, ha másban nem, a szüleiben -nagyon sokat nevetünk rajta.

Utánzásban az új példakép Fickó. Vagyis Dani négykézlábra ereszkedve rója a köröket az udvaron, a falhoz dörgölőzve járkál, időnként liheg, és a kutyakajáról se sikerül lebeszélnünk, bár csak játszik vele, nem eszi (aztán lehet, hogy titokban kóstolgatja, találtam már néhány félig csócsált darabot az udvaron...).

Újdonság még, hogy mióta ránk szakadt kb. 1 köbméternyi Duplo, azóta egyre többet egyedül is elvan a szobájában. Nagyon leköti pillanatnyilag a sok érdekes forma, szín, traktor, autó és repülő, ezzel fekszik, ezzel kel. Nekem meg egy picivel több szabadidőm lett így, ami nem is árt, ha a közeljövőre gondolok.

A nagyfiúság jeleként értékelem, hogy képes végighallgatni egész Boribon-történeteket, a mimikámat utánozza is olvasás közben, és szívesen leül velem képeskönyvet nézegetni, már nem csukja be idő előtt, hanem élvezettel hallgatja és a maga módján kommentálja a történteket, képeket. Erre az időszakra már nagyon vártam, a mesélés az egyik erősségem :-).

Amúgy meg egyre fogy az esélyünk, hogy legyen neki egy éppen 20 hónappal fiatalabb kistesója, pedig milyen kényelmes lett volna ezt válaszolni a "mekkora a korkülönbség köztük?" kérdésekre.

Utánozó

2008-08-07T22:40:00.001-07:00

Még jó, hogy Dani egyelőre nemzetközi nyelven kommunikál, így abszolút nem okoz problémát, hogy lazán eltársalogjon német vendégeinkkel. Ráadásul, amikor mégis rákérdeznek hogy mit mond, teljes természetességgel válaszolhatom, hogy mi se tudjuk :-).

A vendégcsaládból különösen is a 9 éves hercegkisasszony-típus Maximilianét zárta a szívébe, folyton körülötte sertepertél, és utánozni próbálja mindenben, különös tekintettel a művészi torna mozdulataira, amiket Maxi a kertben gyakorol. Elég szórakoztató látvány :-).

És ha már az utánzásnál tartunk... új szokása, hogy utánoz, főleg nála kicsit idősebb gyerekeket, ennek következtében időnként veszélyes helyzetekbe sodorja magát, mint pl. tegnap, amikor a nagyobb gyerekeknek kialakított falmászó részen próbálta megközelíteni a csúszdát. Ideje veszélytelenebb példaképek után néznem...

Banánhéj

2008-08-07T03:43:00.000-07:00

Ma reggel kapott Évi nénitől néhány banánt. Aztán amíg én Évi nénit kikísértem, átváltott önkiszolgáló üzemmódba, és elkezdett falatozni a gyümölcsből. Nem egészen hagyományos módon, de hát ki kellett így is próbálni, lehet, hogy a felnőtt társadalom csak titkolja, hogy a banán legfinomabb része a héj...

Humoros

2008-08-07T03:27:00.000-07:00

Fiatalembernek határozottan fejlődik a humorérzéke.

Frakkon pl. harsányan kacag, ráadásul pont ott, ahol valami vicces dolog történik. Mondjuk hogy kitörik az ablak focizás közben, vagy a macskák jól megjárják.

Ez utóbbi lehet, hogy a káröröm kategória, de hát ahhoz is érzék kell, nem?

Dani és Böbe

2008-08-05T13:38:00.000-07:00

Böbét még nem ismeritek, és igazából idejekorán kell bemutatnom, mert Böbe születendő Kistesó felhúzós-zenélős babája, amit leendő keresztanyukájától kapott.

Daninak is van egy hasonló zenélő babája, a Sári, ami kezdetektől nagyon jó altatási segédeszköznek bizonyult, így reménykedünk benne, hogy Tesónál is be fog válni.

Szóval Böbe már múlt héten megérkezett hozzánk, és a Tesónak előkészített dolgok között pihent ma délelőttig, egy fiókban. Csakhogy reménybeli Bátyus ma kíváncsibb volt a kelleténél, és bekukkantott az említett fiókba. Persze azonnal lecsapott a babára, hiába próbáltam neki magyarázni, hogy az nem az övé. Böbe rövid úton megvált original csomagolásától, Dani meg ölelgette, fel is kellett húzni, és úgy táncolt vele, még puszit is adott neki.

Gondolom Tesóbaba nem fog megharagudni, hogy Dani tesztelte a játékot, csak az a baj, hogy Danibébi más területeken is értetlenül áll a tény előtt, hogy valami "gyerekdolog" nem az övé. Hogy a régi autósülése nem azért van előkészítve, mert abban akarjuk utaztatni, meg a méhecskés zenélő-forgó se kifejezetten neki lett előbányászva, sőt, egy másik kiságyra lesz majd erősítve - nehéz is lehet mindezt feldolgozni az embernek 20 hónappal a háta mögött.

Mert ugye az se egészen világos, hogy anya hasában van egy baba, aki egyben tesó is, ami viszonylag ismeretlen fogalom, és legtöbbször abban a kontextusban említtetik, hogy miatta nem szabad anya pocakján lovagolni, láthatatlan, de azért lehet neki puszit adni, mégpedig pont oda, ahol anya hasán az a hatalmas dudor éktelenkedik, meg ráadásul ez az elképzelhetetlen Valaki tulajdonviszonyban áll Böbe babával...

Titokzatos dolgok ezek...

Fűnyíró

2008-08-01T13:54:00.000-07:00

Dani tegnap és ma nagy munkában volt: segített Apának füvet nyírni.

Ő is tolta rendesen a fűnyírót, úgyhogy nem lazsált, kivette részét a dologból.

Tegnap még elég előrelátó voltam ahhoz, hogy gumicsizmát adjak rá, ma már csak szandálban volt a melegre való tekintettel, úgyhogy a lábujjai olyan zöldek lettek a fűtől, mint egy kis marslakónak, és kétszeri fürdés ellenére is még makacsul tartják a színt, úgyhogy ma is tanultam valamit.

Árulnak valahol egyszer használatos zoknikat?

Látogat

2008-08-01T13:40:00.000-07:00

Dani fiam élénk társadalmi életet él.

Azért ugyanis, hogy nekem legyen itthon egy kis nyugi - amiben kiélhetem a terhesség utolsó heteiből adódó takarítási kényszeremet - Apája elvitte magával ma délután is "látogatni". (Ez amolyan papszokás, nevezhető családlátogatásnak is.)

Fél 6 körül indultak a sétára, aztán úgy 9 óra tájékán már gondoltam, telefonálok egyet, hogy mégis hol járnak, mert ugye a vacsoraidő, meg a fürdés..., mire megtudtam, hogy Dani épp vacsorázik (körtét uborkával, kalácsot, meg parizeres sajtot), macskákat simogat és libákat néz, és a háttérben hallom, hogy komoly eszmecserét folytat, és be nem áll a szája - mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog este 9-kor.

(Persze csak a saját nyelvén mondja a magáét, a magyar nyelvtől egyelőre tartózkodik.)

Új kedvenc

2008-07-25T04:53:00.000-07:00

Nagy sláger nálunk mostanában a névnapra kapott kis favasút. Bár ezzel is leginkább csak úgy szeret játszani, ha valamelyik szülője együtt játszik vele, de a kisvasutat legalább mi is élvezzük. Nagy talány Dani számára, hogy hogy is van az, hogy ezek a kocsielemek egyszer összekapcsolódnak, máskor meg inkább eltolják magukat egymástól. Úgyhogy majd utána kell néznem valamilyen szakirodalomban, hogy kellő szakszerűsséggel magyarázzam el neki a mágnes működését. Egyelőre az van, hogy ha a vonatok nem akarnak kapcsolódni, akkor panaszkodva odahozza őket nekem, elmutogatja, hogy mi a baj (ha a beszédtanulásba fektetne annyi energiát, mint amennyit a nonverbális kommunikáció tökéletesítésébe, már rég felmondaná az Anyámtyúkját...), én pedig igyekszem megoldani a problémát, ami felett ő hangosan örül. Amikor a sín egy-egy elemét szétszedi, akkor is hozza, és mutogatja, hogy mit kéne csinálnom, valamint hogy hova melyik elemet illesszem.

Tegnap kajakészítés közben voltam éppen, amikor darabjaira szedte a sínt, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem az összerakásával, nem is sikerült kikerekíteni, hogy rendesen összeérjen. Magyaráztam neki, hogy akkor most nem körbe megy a vonat, hanem a sín egyik végétől a másikig. Erre olyan méltatlankodást csapott, és lebiggyesztett szájjal mutogatta, hogy ez így abszolút nem lesz jó, hogy a két vége nem ér össze, hogy kénytelen voltam szüneteltetni a palancsintasütést, és kisakkozni hogy hogyan is lesz a sínekből ismét körpálya. (Azóta már kiokosodtam, és lefényképeztem a kész pályát, úgyhogy az alapján pillanatok alatt rekonstruálom.)

Most megyek, körülnézek a padláson, hátha van akkora kartonlapunk, amire fel lehetne építeni, gyurmaragasztóval leragasztani, meg fákkal-bokrokkal-utakkal-házakkal körberajzolni.

Jóéjszaka

2008-07-25T04:20:00.000-07:00

Nem tudom, a csillagok milyen állása késztette Danit ma hajnalban arra, hogy fél 4-kor (azaz hajnali 3 óra 30 perckor) úgy gondolja, hogy reggel van.

Ellentmondást nem tűrő üvöltéssel jelezte ugyanis ebben az időpontban, hogy most azonnal ki az ágyból. Pár percet azért vártam, reménykedve, hogy csak pillanatnyi elmezavar ez nála, de aztán nem tágított, úgyhogy odavettem magunkhoz.

Ugye az már nem az első eset, hogy ő ilyenkor nem visszaalszik, hanem úgy érzi, hogy most jött el csak az igazi showtime.

A "tettesd-magad-halottnak" cseles szülői magatartást ezúttal sem sikerült tökélyre vinnünk, mert a hajhúzogatásra, orrbefogásra, fültépésre, hasbarúgásra, valamint arra, hogy fél centiről jó hangosan beledudorásznak az ember arcába, zsigerből válaszol. Ez meg csak megerősítette a Fiúban, hogy mi most kommunikálunk, ami egyet jelent a nemalvással.

Ez az éjszakai program különösen is nekem esett nehezemre, én ugyanis csak fél 2 tájékán aludtam el, Fickó kutyánk akkor fejezte be az intenzív eszmecserét a falu másik végén élő kutyapajtikkal.

Aztán fél 6-kor, amikor már kínunkban röhögtünk az idétlenkedésein, lesz ami lesz, visszavittem az ágyában, ahol rövidebb ellenkezés után elaludt.

Úgyhogy az, hogy még fél 10-kor is le voltak húzva nálunk a redőnyök, nem a véletlen műve volt.

Névnapi kirándulás

2008-07-22T05:58:00.001-07:00

Nem kifejezetten Daninap alkalmából, de ha már így esett, akkor akár névnapi ajándéknak is vehetjük a tegnapi kirándulást, ami Szilvásváradon kezdődött, aztán Bélapátfalván folytatódott, míg végül egy egri fagylaltkehelyben csúcsosodott ki.

Dani és anyukája is kifejezetten jól viselték a túrázást- az egyik ugye azért necces, mert még kicsi, a másik meg azért, mert már túl nagy :-)...

Hosszasabb élménybeszámolóra most nincs lehetőségem, de jó sok kép ömleszve itt látható, akinek van kedve, mazsolázzon :-).

Bringás

2008-07-18T15:08:00.000-07:00

Pelenkás

2008-07-18T14:17:00.000-07:00

Pár hete beruháztunk Daninak néhány mosható pelenkára, környezet- és költségkímélő szempontok alapján.

Eddig mondjuk még csak a környezetet kíméltük, költségkímélésről csak hónapok múlva beszélhetünk, de már ez is valami. Ezen kívül a szülői szaglószervet kíméli igencsak hatékonyan a mosható pelus, tekintve, hogy nem kell az embernek lépten-nyomon meleg nyári napokon a kukából kiáramló szagokból konstatálnia, hogy gyermekénél kiválóan működik az anyagcsere. A termés ugyanis egy egyszerű mozdulattal lehúzható a WC-n.

Amikor megvettük a peluscsomagot, épp akkor kezdődött Daninál az újabb hasmenésroham, úgyhogy két nap után feladtuk a pelusokkal való harcot, hasmenéses gyerekre tényleg nem alkalmas a mosható fajta. Amióta azonban rendeződni látszik az életünk kakifronton, nagyon jól beválnak a csini kis mosható darabok. Dani igazából nem reagált a változásra, viszont azóta mutogat veszettül a pelenkára akkor is, ha csak pisi került bele. Hiába, a természet rendje szerint amit lepisilünk az nedves lesz, és ezt a textilpelenka egész jól tudatosítja. A nagydolognál ugye árulkodik a szag, de a biztonság kedvéért érdemes rákérdezni, hogy "Bekakiltál?", és ha ő rázza a fejét, és szentül állítja, hogy "Mem!", na akkor tutira pelust kell cserélni :-).

Szókincs

2008-07-17T13:00:00.001-07:00

Bánkon mi mással is gyarapodhatna egy gyerek szókincse az apa-anya-kutya-autó után, mint a tó-val.

Takarít

2008-07-16T14:34:00.001-07:00

Mama itt van nálunk, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egész lakás fenekestül felfordul nagytakarítás címszó alatt.

Dani annyira élvezi a ramazurit, hogy már csak kulcsra zárt ajtók mögött takaríthat a Mama, különben ő létrátmászik, törölget és felmos, ami pár év múlva biztos hasznos lesz, jelenleg még inkább hátráltató tényező.

(Mondjuk pár év múlva meg már biztos nem akar ilyen lelkesen segíteni, na de mindegy...)

Terápia

2008-07-16T14:19:00.000-07:00

Sürgős esetként kezeltek minket, így július 30-ra kaptunk is egy időpontot a gasztroenteorológiai vizsgálatra.

Tulajdonképpen azért húztam-halasztottam az időpont kérését, mert annyira bíztam benne (meg a Doktornőnk is bíztatott), hogy a hasmenés, akármilyen makacs is, előbb vagy utóbb magától elmúlik. És akkor milyen ciki odamenni egy egészséges gyerekkel.

Mintha csak megéreztem volna, hogy az időpont lefixálása kiváló gyógymód lesz: azóta a hasmenésnek nyoma sincs, Dani hála Istennek ismét jól van.

Azért a biztonság kedvéért elvisszük majd a vizsgálatra (már ha még 2in1 leszek), de nagyon remélem, hogy a probléma végképp megszűnt, és semmi dolgunk nem lesz már a gyermekklinikán.

19 hónapos portré

2008-07-13T13:56:00.000-07:00

Barátkozós hétvége

2008-07-13T13:45:00.000-07:00

Örülök, hogy a hétvégén ismét azt tapasztalhattam, hogy Dani imádja a kisebbeket, szeretgeti őket, meg puszit ad nekik, szóval olyan nagyon kedves velük, hogy még minket is meglep.

Volt nagy pancsolás...

... meg autóvezetés-oktatás ...

... meg komoly udvarlás folyt a kis Annának, csak sajnos azokat a pillanatokat nem sikerült megörökíteni.

De szemtanúként állíthatom, hogy lazán szájon csókolta az apró Hölgyeményt, úgyhogy nem az a teketóriázós típus, rögtön a tettek mezejére lép.

Hogy ez most jó vagy sem, az majd néhány év múlva fog kiderülni... :-)

Fogyasztói társadalom

2008-07-12T03:58:00.000-07:00

A fiam - akit három percnél tovább semmiféle játék nem tud arra ösztönözni, hogy egy helyben maradjon - negyed órája csendes magányában lapozgatja a Brendon katalógust.

A parkett királya

2008-07-12T00:48:00.000-07:00

Tegnap Dani új oldalát ismerhettük meg.

Eddig még csak egyszer voltunk vele lagziban, de akkor olyan picike volt még, hogy végigaludta az egészet.

Nem úgy ám tegnap! A mi kis Táncoslábúnk egész este ropta. Amint megszólalt a zene, ment, és rázta magát veszettül, hozzá nagyokat vigyorogva. Meg persze nem csak ő vigyorgott, hanem mindenki körülötte.

Már ebéd után elindultunk az alkalomra, így a délutáni alvás kimaradt (leszámítva azt a fél órát, amit az autóban szundított). Próbáltuk délután séta közben elaltatni, de úgy látszik túl sok volt az inger a domonyvölgyi lovasparkban, mert Fiúnk csak nem akart elszenderedni. Este 8 felé aztán már nyűglődött kicsit, de kb. fél óra alatt átesett a holtponton, és 11-kor is csak azért vadásztuk le a táncparkettről, mert mi viszont szerettünk volna már haza indulni. Szóval hihetetlenül bírta a strapát, én azt hittem, hogy egyszer csak valahol állva bealszik, de nem. Amint viszont elfoglalta a helyét az autóban, nem volt kérdés...

Azóta épp most ébredt fel, ami nem is baj, mert végülis illik megreggelizni a vendégeink érkezése előtt, Anna és Dávid 11 hónapos ikerpár jönnek hozzánk szülőstül, úgyhogy a buli folytatódik. Kíváncsi vagyok, mit szól majd a Kispajtikhoz :-).

Apró örömök

2008-07-10T02:59:00.001-07:00

Most pl. annak örülünk, hogy egy hét után ma reggel már nem kellett áthúzni az egész gyerekágyat amiatt a nyomorult hasmenés miatt, ami már jóideje kisebb-nagyobb kihagyásokkal kínozza a Legkisebbet, és ami az elmúlt héten tényleg katasztrófális volt...

Úgy tűnik, most ismét egy jobb széria következik, bár az lenne a legjobb, ha végleg távozna tőlünk ez a makacs pocakprobléma...

Felébredt...

2008-07-09T05:57:00.000-07:00

... a délutáni alvásból, és üvölti ki a szobájából, hogy "Tataaaa, Tataaaa!" - aki ugye én volnék :-). No, akkor megyek is.

Önálló...

2008-07-07T06:26:00.000-07:00

... legalábbis a szandáljai felhúzásában.

Ügyesen belebújtatja a lábát - most már általában sikerül eltalálni azt is, hogy ne kacsaláb legyen - aztán nagy vigyorogva meg is tapsolja magát, végül pedig kegyesen odanyújtja valamelyik szülőjének becsatolásra.

Alkalmi Értetlenke

2008-07-07T06:18:00.000-07:00

Az a gyerek, aki tökéletesen megért és teljesít olyan nem hétköznapi utasításokat, hogy mondjuk "Ültesd el a pipacsot a homokozóban!" vagy "Kopogj Apának a fürdő ajtaján!", valamint pl. hogy "Nyomd meg a felső gombot a távirányítón!" vajon miért néz rám teljesen értetlenül, olyan mindennapi felszólítások hallatán, hogy "Most azonnal szállj le az asztal tetejéről!" vagy "Rögtön mássz le az ablakból!" ezen kívül pl. hogy "Ne csavargasd a gáztűzhely gombjait!"?

Nagyiéknál történt...

2008-07-07T06:15:00.000-07:00

... hogy elővigyázatlanul nem lett kulcsra zárva a bejárati ajtó. Dani meg egyszercsak gondolt egy nagyot, kinyitotta, átviharzott a folyosó másik végére és hívta a liftet.

Beszállni már nem tudott, mert időközben fülöncsíptük.

Napikép

2008-07-01T09:06:00.001-07:00

A tóban

2008-07-01T08:56:00.000-07:00

Tavaly nyáron még túl aprócskának találtatott ahhoz, hogy kipróbálja a bánki tó vizét, ezévben azonban már nincs kifogás: igazi bánki gyerekhez méltóan megismerte közelebbről a tavat.

Volt egy olyan titkos vágyunk, hogy talán majd nem tetszik neki, és ezután talán majd nem akar minden tó körüli séta alkalmával belenyargalni a vízbe, de sajnos igencsak élvezte a fürdőzést, egy szava sem volt azellen sem, hogy a tó vize jelentősen hűvösebb, mint az otthoni pancsolóé.

A beavatási szertartás képei:

Fürdés

2008-06-30T13:02:00.000-07:00

Eddig az úgy volt, hogy bedugtam Manófüttyöt a kádba, nyitva hagytam a fürdő ajtaját, ő meg békésen eljátszadozott, míg én a konyhában a vacsora romjait takarítottam. Aztán amikor végeztem a konyhában, ő meg kellőképpen kiázott, ekkor jött a fürdés érdemi része.
Azt hiszem, erre a jó kis időspóroló módszerre mostantól keresztet vethetek, mert tegnap, amikor benéztem hozzá a fürdőbe, a mosdókagylóban álldogált, a folyékony szappant nyomogatva. Valószínűleg a fürdőkád peremére állva mászott át, én már csak a végeredményt láttam.
Aztán visszatettem a vízbe, hogy még pakoljak kicsit, de nem várt meg a törölközéssel, amikor úgy gondolta, hogy uncsi már az ázás, kimászott, és bevonult a szobájába játszani.
Mit nekünk törölközés ebben a jó melegben...

Kilincsel

2008-06-30T12:16:00.000-07:00

A lakás átrendezésének újabb fokozatához érkeztünk.
A probléma ott kezdődik, hogy Kiskölyök újabban feléri az kilincseket, és előszeretettel gyakorolja is a lakásban való önálló közlekedés új tudományát.
(Megjegyzem, nem csak otthon, hanem vendégségben is ez az egyik kedvenc időtöltése, arról nem is beszélve, hogy az orvosi rendelőből is önkényesen kiszáguld, ha éppen olyanja van.)
Azaz vége annak az időnek, amikor konyhaajtó becsuk, nappali ajtaja bezár, és anyuka nyugodt lehet, hogy gyermeke kizárólag a biztonságosabb helyiségekbe teszi be kicsi lábát felügyelet nélkül.
Most vesszük csak igazán hasznát a bejárati ajtóhoz szerelt kis rácsnak, már ha apuka nem felejti el bezárni. Mert ha igen, akkor Kisember bizony pillanatokon belül a szökés mezejére lép.
Persze megoldást jelenthet, ha belülről kulcsra zárom az ajtót, ilyenkor rettentően bosszús, és nem érti, hogy az előbb még olyan jól működő kilincselés bizonyos esetekben miért nem válik be.
Ezen kívül az ajtónyitogatásnak az is egy kellemetlen velejárója, hogy az ember már ott sem olvasgathat békében. Sőt, ha bejön megzavarni a Kismama magazin elmélyült tanulmányozását, még be is zárja maga mögött az ajtót.
Na, de a lakás átrendezésénél tartottam...
Az még semmi, hogy valamelyik nap levadászta Nagynénje gondosan elkészített teáját a konyhapultról, de tegnap a nappali komód mindeddig biztonságban levő dísztárgyaira vetett szemet. Kis fáziskéséssel érkeztem utána az említett szobába, és a vér is meghűlt bennem, amikor a nászajándékba kapott dizájnos teáskészlet egyik darabját fogta a kezében. Lassan közelítettem, nehogy valami hirtelen mozdulatra vetemedjen, zum Glück sikerült is a teáspoharat megmenekíteni, ami a készlet többi darabjával együtt a komód zárható részében végezte.
Ezután bemutatót tartott abból, hogy eléri ám ő a díszkövecskékkel telerakott gyertyatartó tálat is, és a szép kis köveket csak azért nem tulajdonította el mindeddig, mert pont nem volt hozzá kedve. Én viszont jobbnak láttam magasabb polcra helyezni a tálat kövestül, mert igaz, hogy mostanában már csak elvétve vesz dolgokat a szájába, de pont ezért is megtévesztő, hogy nem kell rá már figyelni, aztán a múlt héten is egy műanyag kupakot köhögött fel váratlanul, valahonnan egészen mélyről. Nem is értem, én még egy vacak gyógyszer lenyelésével is mennyit küszködök, ő meg kupakméretű tárgyakat dugdos le a torkán... Szóval a kövek esetleges kóstolását nem kockáztathattam.
Már csak azt kell megoldani valahogy, hogy a tv kapcsolgatásával felhagyjon...

(Unoka)tesók

2008-06-24T13:47:00.001-07:00

Kezdek reménykedni, hogy nem lesz itt gond a testvérféltékenységgel, Dani annyira kedves és gyengéd Kristóffal. Ha Kristóf sír, Dani nyöszörögve próbálja vigasztalni, hol buksisimogatással, hol azzal, hogy a fejét odahajtja a pocakjára. Szóval szereti nagyon Kisunokatesót, és egyáltalán nem zavarja az sem, ha dajkálom.

Remélem, Kistesóval is majd ilyen aranyos lesz :-).

(Nagyunokatesóról viszont minden reggel ideges hiszti kíséretében állapítja meg, hogy még mindig nem ment haza :D)

Nyaralunk...

2008-06-24T01:31:00.000-07:00

... helyesebben nálunk nyaralnak Unokatesóék.

Az eddigi két nap tanulságai:

mi, felnőttek, megválaszthatjuk, hogy kivel töltjük a szabadidőnket, a gyerekek nem :-)
három gyerekkel azért gáz, mert három (pihenni vágyó) felnőtt túl kevés hozzájuk
...valamint a három közül az egyik mindig tutira ébren van
...illetve háromból legalább egy biztos hogy elégedetlen valamivel
azaz minden elismerésünk a nagycsaládosoknak

Amúgy jól vagyunk, fényképdömping az igencsak szűkössé vált szabadidőnkben következik :-)

Repülő

2008-06-18T13:18:00.000-07:00

Megzabálom, amikor szalad előlem vihogva, és az élesebb kanyaroknál - mert az asztalt azt ki kell ugye kerülni - a kanyar irányával ellentétes karját a magasba emeli, hogy így maradjon egyensúlyban...:-)

Kár, hogy nem tudom soha lefényképezni...

Oltott

2008-06-18T13:12:00.000-07:00

Másfélévesünk ismét beoltatkozott, ha jól tudom, ez már az utolsó kötelező oltás a suli előtt, ajánlottak vannak még persze, de azokon még elmélázunk, hogy szeretnénk-e.

Ismét hősiesen tűrte a szúrást, a Doktornőnk szerint is elmítésre méltóan izmos kis combjába, csak akkor biggyesztett kicsit, amikor beleszúrta a tűt, aztán mintha mi sem történt volna.

Eddig a védőoltásoknál nem volt semmi mellékhatás, most estére kicsit belázasodott, de reméljük holnap reggelre kutya baja.

A hasmenéssel kapcsolatban eddig minden negatív, úgyhogy várjuk, hogy egyszercsak magától elmúljon.

Bumm

2008-06-16T13:52:00.000-07:00

- Hogyan varázsoljunk gyermekünk homlokára szabályos, vízszintes csíkban kék foltot?
- ...
- Úgy, hogy az apukája vegye a nyakába, aztán felejtsen el lehúzódni, amikor szembejön az ajtó...

Ki gondolná?

2008-06-16T13:49:00.000-07:00

A kifli akkor a legfinomabb, ha előtte a kutyát is megkínáljuk vele, a ropi meg akkor, ha előtte jól beletunkoljuk a homokba.

Seholszigeten jártunk

2008-06-13T07:28:00.000-07:00

Ha már olyan szorgalmas ovibajárók vagyunk, természetesen az év végi ovis kirándulásból sem maradhattunk ki. Az úticél ez alkalommal a nőtincsi élménypark és indiántábor, a Seholsziget volt.

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Gyönyörű helyen, igényesen kialakított park állatsimogatóval, játszóvárral, óriáscsúszdával, kisvonattal - ami a Tincsi névre hallgat, és amivel a nőtincsi tóhoz lehet eljutni egy körutazás részeként.

Dani kiválóan érezte magát a többi gyerekkel egyetemben, azt se tudta, hogy hova szaladjon - a kiscsirkéket nézni, a nyuszikhoz egy rövid kéznyalogatásra, vagy a csúszdához - szóval tényleg igazi élmény volt.

A vonatozás után megnéztük a sátortábort, itt valóban táboroztatnak gyerekeket, van lovastábor, meg kézművestábor, meg mittudoménsokminden, ami a honlapjukon olvasható. Egy lovasbácsi meg éppen gyakorolta a lovaglást, úgyhogy ilyet is láttunk, fiunk le volt nyűgözve, három éves korában megy lovagolni :-).

Rengeteg kép készült, de csak azokat raktam fel a flickr-re, amin többnyire Dani is látható, mert a honlapjukon olyan klassz fotók vannak a parkról és a különleges épületekről, hogy azokat inkább ott nézzétek meg :-).

Egyetlen hátrány, hogy csak hétvégén látogatható magánszemélyként, hétközben csak csoporttal. Bár ez is kizárólag csak a hozzánk hasonló munkabeosztású családoknak hátrány, akik amúgy is hétvégén járnak kirándulni, azoknak még erről a negatívumról se tudok beszámolni :-)

Úgyhogy nem akarok itt én reklámozni, de... :-)

Másfél éves

2008-06-12T04:28:00.000-07:00

Már napok óta szedegetem össze gondolatban a másfél éves mittudmár lista anyagát, bár könnyebb lenne arról írni, hogy mit nem tud még, mert olyan sok az, amit már tud...

Rendszeres blogolvasóknak persze nem lesz sok újdonság, azért írom mégis össze, hogy egyben legyen itt egy tömör felsorolás a másféléves tudományról...

Paraméterek: 10,9 kg, szőke, barna szemű, magasságáról nincsenek adatok. Ruhamérete 86-os, bár ez a ruhabolttól függően lehet 92-es vagy 96-os is. Pelusból 5-öst, cipőből 22-est hord
Nagymozgás: megy, sőt szalad, amikor nagyon siet, még egy kicsit pinokkiósan teszi egymás után a lábait, de különben már egészen nagyosan jár-kel. Lépcsőn egyedül közlekedik fel és le, a korlátban kapaszkodik, ahol meg nincs kapaszkodó, ott egyszerűen nem kapszkodik, viszont ott óvatosabban teszi egymás után a lábait, és egyensúlyoz a kezével. A korlát hiánya nem tartja vissza sehonnan :-). A lábbal hajtós motort és biciklit ügyesen hajtja, bár nem valami kitartó, ha siet, inkább leszáll és gyalogol. Új kihívásként gyakorolja a lépcsőn való motorozást. Amúgy meg mászik székre, asztalra, ablakpárkányra, ha valamit nem ér fel, hát odapicel magasítót - legyen az szék vagy éppen az amúgyis labilis dömper...
Finommozgás: a kockákból való építés még nem nagyon megy, viszont szívesen lerombolja, amit én építek. A formabedobálós játékkal meg az a baj, hogy fel lehet nyitni a tetejét, és még nem sikerült neki megmagyaráznom, hogy ha a nyitott tetőn is be lehet dobálni a formákat, akkor miért kísérletezzen a formalyukakkal :-). Egyébként a legkisebb dolgokat is meg tudja fogni kétujjal, könyvet lapoz, a montessori tornyot ügyesen, bár nem sorrendben felrakja, szívesen firkálgat marékra fogott ceruzával (sajnos már a falra is...), ajtókat nyitogat, időnként már a kulccsal is beletalál a zárba, krémekről lecsavarja a kupakot.
Kommunikáció: nagyon jól megértjük egymást szavak nélkül is, talán ezért nem olyan sürgős neki a beszéd, mert abban nem tudunk komoly eredményeket felmutatni. Kedvenc szava az "apa", aztán időnként "anyát" is emlegeti, az "autó" és a "kutya" meg határeset, akár bele is hallhatom abba a sípoló hangsorba, amit rájuk mutogatva kiad. Amúgy meg egész nap szintén sípoló hangon hajtogatja, és mutatja, hogy "ottaaa", én meg ilyenkor befejezem a mondatot, hogy mi van ott. Viszont szinte minden hétköznapokban előkerülő dolgot tökéletesen megért. Már egy jó ideje pl. nem nekünk kell a földről felvenni a távirányítót :-), de nem is sorolom, hogy mi mindennel tisztában van, mert tényleg a napi dolgokat szinte kivétel nélkül érti. Ha könyvet nézegetünk, rámutat arra, amit éppen kérdezek, ha elkezdem mondani a csi-csip csókát, már rakja is össze a kezét, meg hesshessel, ha pillangó képét látja, szintén mutatja kezével, hogy hogyan száll a pillangó, a virágokhoz odahajol és hapcizást imitál :-). Puszit ad, puszit dob és integet, bár ezeket kizárólag akkor csinálja, amikor neki jut eszébe, felszólításra süketnek tetteti magát.
Társaságban: nagyon szereti a gyerekeket - na ja, melyik gyerek nem :-)... Szeret az oviba menni, amikor mondom neki reggel, hogy elmegyünk az oviba, már jó előre ott toporog az ajtónál. Ugyanakkor még inkább egyedül játszik, vagy a többieket figyeli, és szereti, ha békén hagyják, ha közös játékba akarják bevonni, inkább idegesíti. De van, hogy kiszemel magának valakit, akivel különösen is kedves :-). Idegenektől nem fél, általában barátságos, de mondjuk ez annak is köszönhető, hogy "papfi" (ez a bánki elnevezése szegényemnek :D) mivoltából adódóan sokat van társaságban.
Önállóság: étkezésnél, amit kézbe lehet venni, azt szívesen eszi kézzel, amúgy inkább én etetem, de nem azért mert nem akarna egyedül kanalazni, hanem mert szerintem nem poén havonta újrafestetni a konyhát. De most nyáron, megfogadtam, hogy az udvaron próbálkozhat egyedül is. Csőrös pohárból iszik, rendesből még azért nem igazán, mert nem nagyon tanítottuk neki, annyira kényelmes a csőrös... Mea culpa. Szintén a nyár feladata megtanulni. Orrot és szájat töröl. Segít a vetkőzésnél, öltözésnél, cipőhúzásnál, a cipőbe próbál egyedül is belebújni több-kevesebb sikerrel (a több sikert inkább a mi papucsainkkal éri el :D), zoknit fürdés előtt levesz. Szobatisztasággal még nem próbálkozunk, az esti fürdés előtti bilizésről is leszokott, mert nem hajlandó megülni a bilin. Most ez van.
Játék: abszolút kedvencek az autók, bármilyen mennyiségben. Nagyon szereti a puzzle játékot, amiben a kis kockákon képek vannak, ezeket rendezgeti-rakosgatja. Minden, aminek kormánya van, vagy amin gombok vannak, nyerő. Mindennel lehet telefonálni. Viszont még nem kötik le őt túl sok ideig az egy helyben ülős játékok, inkább jön-megy fáradhatatlanul, úgyhogy nagyon szeret kint lenni a kertben, itt mindenféle játék nélkül is kiválóan elszórakozik csak azzal, hogy lépcsőtmászik, kavicsot gyűjt, botokat dobál. Homokozásban még mindig a homokszórás a sztár, de már egyéb homokozós játékokkal is ügyesen próbálkozik. Szeret motorozni, bicajozni, persze csak meghatározott ideig. Ja, és még a takarításban jeleskedik, már vettünk is neki egy kisseprűt, ha meglát egy rongyot, rögtön elkezd port törölni, az etetőszék tálcáját is törölgeti maga után, a felmosófát rendszeresen kicibálja a spájzból, és "felmos" :-).

Hú, de hosszú lett... pedig még biztos csomó minden hiányzik is. De ígérem, most legalább fél évig nem írok listákat :-).

Minta

2008-06-12T04:19:00.000-07:00

Tegnap belevágtunk abba a procedúrába, melynek folyományaként talán kiderül, hogy mi állhat a márjobbdemégsemmúló pocakprobléma hátterében.

Tegnap kellett az egyik vizsgálati anyagot produkálni, ami ment is, végülis volt rá egy egész nap. A másik mintát azonban ma reggel 9-ig kellett levenni. Máskor már teli pelussal ébred, ma kivételt tett, naná. Úgyhogy 8-kor keltettük. Megreggelizett. Hatásszünet. Semmi. 8:20-kor megtízóraizott. Ismét vártunk, mert hát ilyen nincs, hogy direkt akarjon velünk kitolni. Aztán az utolsó pillanatban, amikor Apája még épp odaért a közeli városba, a laborba zárás előtt, sikerült kellő mennyiségű anyaghoz jutnunk.

Most várunk az eredményre.

Énekek és versek

2008-06-10T13:21:00.000-07:00

Most már biztos, hogy Dani előbb tanul meg énekelni, mint beszélni.

Eddig is egyértelmű jelei voltak a muzikalitásnak, de mostanában annyit dudorászik, hogy magam is meglepődöm.

Amikor lemegyünk az "énekkaros terembe", odaáll a kottaállvány elé, és dúdol.

Amikor levesz egy könyvet a polcról, kinyitja, és dúdolgat belőle.

Ha zenét hall, elkezd mozogni jobbra-balra, és a pelusozásnál meg fogmosásnál is kizárólag azzal csitítható el, ha énekelek közben neki.

Tegnap meg, amikor Apa orgonát gyakorolt a templomban, bement, leült középen a lépcsőre, és lalázott :-). De olyan igazi szép, tiszta hangon.

És persze az isitiszin is kizárólag az énekek alatt hajlandó lenyugodni, úgyhogy templomba járni nem nagyon tudunk :-).

Viszont most tudatosul bennem, hogy én Daninak csak nagyon ritkán mondok verseket, mivel többnyire énekelgetni szoktam. Gyermekdalt tudok egy csomót, verseket meg nem nagyon, de fejleszteni fogom magam, nekiállok magolni a Cini-cini muzsikából.

Szóval biztosan a verselés háttérbe szorulása miatt is érte múltkor kellemes meglepetésként a Kecsöp Benőről szóló költemény, ami akkor jutott eszembe, amikor lekecsöpözte magát, és amin hahotázott rendesen, valószínűleg a vicces ritmusa tetszett meg neki. Akkor idézném is Varró Danitól :-):

(Sajnos a Blogger szerkesztő felülete nem szerette volna, ha ez a vers versszakokba szedve jelenik meg, de talán így is élvezhető...)

Jöhet pogácsa, bableves,
veszedelem csak arra les,
ki melegszendvicset kajol -
figyelj te jól
reám:

Ha kérdik, kérsz-e szendvicset,
és azt mondod, hogy rendicsek,
soha ne kérj rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a szendvicsen ő a bökkenő.
lecsöppen ott, lecsöppen itt,
csupa kecsöp a bőrdzsekid.

Majszolhatsz bármi egyebet,
veszély csak akkor fenyeget,
ha a fogad hotdogra fáj,
hát készen állj,
komám!

Ha kérdik, kérsz-e hotdogot,
jobb, hogyha ezt megfontolod,
sose tetess rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a hotdogon ő a bökkenő.
Lecsöppen itt, lecsöppen ott,
csupa kecsöp a farmerod.

Mert ő a görcs, a bökkenő,
az új ruhádra csöppenő,
talajt csöpögve megkenő
(holott a hőség rekkenő),
nincs más veszély, csak ő, csak ő:
Lecsöppenő Kecsöp Benő.

Nagy szerelmek szövődnek...

2008-06-10T13:06:00.000-07:00

... az óvodában, ahogy az már lenni szokott :-).

Van egy "Újkislány" az oviban. Két és fél éves a kis Szépség, és nem vicc, hogy meseszép hölgyemény, hatalmas kék szemekkel, hosszú, sűrű, szőke hajjal, tiszta fotómodell alkat.

Tudni kell, hogy Dani az oviban nem nagyon tűri, ha a csajok anyáskodnak fölötte. Rettentően idegesíti, ha irányítani akarják, fel akarják venni, vagy csak egyszerűen kedveskednek neki. Kivétel a Szőke Szépség! Aki úgy tűnik, szemet vetett Elsőszülöttünkre, mert igencsak barátkozni próbált vele. Dani pedig most először nem állt ellen. Megigézve bámulta Lizát, odaengedte maga mellé a kisvonatba.

Aztán egyszercsak jött Liza az óvónénihez, és papírzsebkendőt kért. De nem a saját orrát akarta kifújni, hanem leült Danival szemben, és elkezdte törölgetni a száját (mert az ugye nyálas :D). Az én fiam meg hagyta magát - pedig ezt a tevékenységet kifejezetten utálja - és csak bámulta a kislánykát nagy szemekkel. Haláli volt :-).

Tényleg sajnálom, hogy elfelejtettem fényképezőgépet vinni...

Ma délután...

2008-06-10T12:48:00.000-07:00

... előkerült a tavalyi pancsoló.

Nosztalgiáztam is, hogy milyen nyugis volt az élet, amikor még csak beletettem Danit a kellemesen meleg vízbe, aztán amíg ki nem vettem, ott maradt :-).

Bezzeg most percenként ki- és beszállt, és amikor kiszállt, akkor csak természetes, hogy a homokozót célozta meg. Ott aztán picit dobálta a homokot, majd vissza a vízbe. (Egyébként elkezdett utánozni a "homoksüti" - ami nálunk pl. mozdony formájú - gyártásában is, felfordítja a teletömött formát, bár még kicsit türelmetlenül veszi le a homokról, úgyhogy sérülnek bizonyos részek, de legalább próbálkozik, nincs veszve minden :D).

A nap legnagyobb kitolása az volt, hogy amikor már jó ideje nem akart bemenni a vízbe, felöltöztettem rendes pelusba, meg szandált húztam a lábára, na abban a pillanatban a pancsoló felé vette az irányt, kényelmesen elhelyezkedett benne, és játszott még vagy 20 percet...

Fújja

2008-06-07T13:07:00.000-07:00

Kicsit náthás lett Dani az utóbbi napokban. Csak nagyon enyhe, még odáig se fajultak a dolgok, hogy elő kellett volna venni a rettegett orrszívót, viszont azért folyik az orra.
Előszeretettel gyakorolja az előző megfázásnak tanult orrfújást, ha zsebkendő éppen nincs kéznél, hát a kezébe :-)...

Állapotjelentés

2008-06-07T12:50:00.000-07:00

Nem akarom elkiabálni, de múlóban a hasmenés Daninál. Mondjuk időnként még produkál furcsákat, de talán nem lesz belőle lisztérzékenység.
Most tejmentes diétán van. A tejet nemrég vezettük be az étrendjébe, mert a porból készült gyerektejitallal nagyon ki volt békülve, így az "igazi" tejet nem nagyon erőltettem neki, de kb. egy hónapja elfogyott az utolsó tejporszem is, és gondoltam, már nem veszek többet, igyék a gyerek tejet. Na, most orvosi tanácsra visszaálltunk a portejre, nyár végéig legalábbis, majd utána megint próbálkozunk a léalakúval. Nem tudom egyébként, hogy ez volt-e a ludas, vagy amúgy is jobbulást mutatott volna hasmenésileg, mindenesetre igencsak szereti ezt a bizonyos tejporost, úgyhogy most nem kísérletezem mással. Egyéb tejterméket azért fogyaszt, a joghurttól, gyümölcsrizstől meg krémtúrótól nem tudtunk megválni :-).
A tej hanyagolása mellett még felírta a Doktornénik a Sinlac pépet ( ha ez mond valakinek valamit...), allergiamegelőzésben van valami szerepe, most ez a reggeli, Dani rajong érte. Úgyhogy ezekkel a tulajdonképpen könnyen betartható szabályokkal talán sikerül végleg orvosolni a problémát, és nem okoz több álmatlan éjszakát a jajmileszhaezlisztérzékenység kérdése.

Amíg kiszedtem a ruhát a mosógépből...

2008-06-06T03:35:00.000-07:00

... nyitva maradt a konyhaajtó. Még jó, hogy múlt héten felszereltettünk egy viszonylag stabil szúnyoghálót...

Láthatóan nincs tériszonya. Sőt, éppen kizárni készült magát.

Nem vagyok ideges.

Utoljára

2008-06-03T03:45:00.000-07:00

Nem is akarok már többet írni a dackorszakról, annyira mindennapossá válik a hisztiroham. Ma pl. a kórházban jött rá, ahol tesótkukkolni voltunk.

Itthon már elég jól kezeljük a toporzékolást, a nyilvános helyen való kezelését még tanulnunk kell, főleg, hogyha kedves idős nénik még véleményt is nyilvánítanak, miközben apukának és anyukának nénin kívül is elég gondja van a földön fekvő Másfélévesével. Csak azért nem kérdeztem meg, hogy neki nem volt-e gyereke, mert az unokája kísérte, úgyhogy nyilvánvalóan volt/van neki, bár biztosan nem ilyen neveletlen, mint a miénk.

Volt egy utunk...

2008-06-03T03:37:00.000-07:00

Daninak már több, mint egy hete van egy kis hasmenése. Tegnap elvittük a Doktornénihez, úgyhogy most diétán van a Fiatalúr, egyelőre még semmi változás.

Viszont délelőtt produkált egy teli pelust. És ez a teli pelus azonnali pánikot váltott ki belőlem, mert teli volt apró barna szálakkal. Amúgy is az a rémálmom, hogy a nagy kutyaszerelemben összeszed valami nyavaját a Fickótól, most bebizonyosodva láttam, hogy a kutyával jobban kellett volna vigyázni. Kétségbeesetten felhívtam a Doktornőt, átrohantunk a rendelésre, vártunk másfél órát, majd kiderült, hogy a tegnap esti banán rostjaitól ijedtem meg annyira... Huh....

Itatás

2008-06-01T02:22:00.000-07:00

Tegnap este segített a locsolásban. A kis piros kannájába kapott vizet, hogy megitathassuk a virágokat, mert szomjasak. Az öntözés után aztán mondtam neki, hogy adjunk a Fickónak is vizet, mert ő is szomjas. Én mentem a kutya vizestálkájáért, közben pedig látom, hogy ő odamegy a Fickóhoz, és a kis öntözőkanna végét próbálja betuszkolni a szájába :-).

Szegény Fickó mindezt birkatürelemmel tűrte, mint ahogyan Dani egyéb szeretetmegnyilvánulásait is, mint amikor pl. ráveti magát a hátára egy kis simogatás ürügyén.

Küzdünk

2008-06-01T01:55:00.000-07:00

Tegnap este is, meg ma délelőtt is legalább 2 órán keresztül ment a hiszti.

A tegnapi ráadásul komolyabb közönség előtt zajlott, mert a nénik épp a templomot takarították amikor Fiatalembernek hisztizni támadt kedve. A műsort egy templomi vázának a földhöz vágásával koronázta meg, úgyhogy nem aprózza el. Kicsit furán vette ki magát, amikor az egyik néni még ezek után "kis tündérkének" szólította. Én inkább kis krampusznak nevezném.

A tombolás egyébként általában úgy kezdődik, hogy valami apróságon felhúzza magát (pl. hogy nem engedem neki szétkenni a meggyet az egész lakásban, vagy nem rángathatja le a gáztűzhely tetejéről a rácsot, vagy nem mehet ki a kapun, mert épp nem tudok vagy nincs kedvem faluszerte utána rohangálni) és innentől kezdve nem bír megnyugodni, már azt sem tudja, miért visít, semmi se jó, ha végül pl. mégis kimegyünk a kapun kívülre, akkor lefekszik a földre és úgy kiabál tovább, tehát azzal se lehet lenyugtatni, ha engedek neki.

Anyai bohóckodásra aztán némi vigyorral reagál, de csak erőt gyűjt ilyenkor, és hamar észbe kap hogy neki most fontos hisztiznivalója van, és ott folytatja, ahol abbahagyta.

Mindeközben én próbálom megőrizni a hidegvéremet, nyugodt maradni, és amennyire lehet nem tudomást venni a cirkuszról.

Mert amikor aztán megnyugszik, akkor tényleg egy kis mosolygós, bújós tündérke lesz belőle (már ha lehet egyáltalán egy fiút ilyesminek nevezni).

Csak ugye azt ki kell várni, tenni érte nem nagyon lehet.

Kisember nagy akarattal

2008-05-30T12:38:00.000-07:00

Az esti kálvária akkor kezdődött, amikor Fiatalúr a játszóterezés végén fejébe vette, hogy ő bizony kipróbálja, jó-e már a tó vize. Nagyfiúk meg nagylányok ugyanis már fürödtek benne, és az ilyen bulikból Dani sem szeret kimaradni. Úgyhogy a viszonylag békés csúszdázás meg sarazás után megindult a víz felé. Komolyabb konfliktusba akkor kerültünk, amikor én viszont nem támogattam őt fürdőzési szándékában. Volt hangos toporzékolás, meg földön fetrengés, nagy nehezen aztán rácsatoltam a kisbicajra, és erőnek erejével hazacitáltam.

Itthon változatlan intenzitással folytatódott a hiszti. Mivel csupa sár volt a tóparti sarazás miatt, első utunk a fürdőkádba vezetett. Némi bosszúvágyat véltem felfedezni abban, ahogyan eláztatta az egész fürdőszobát, mert dúlva-fúlva kilapátolta a vizet. Úgyhogy vacsorához már nem is mertem ültetni, minek, úgyis csak eldobálta volna a kaját. Tehát vártunk vagy egy fél órát, amíg valamelyest lecsillapodott - természetesen magától, az, hogy én próbáltam csillapítani, semmit nem segített.

Aztán ment tovább az este a maga ritmusában, és alvás előtt, a szinte kicserélődött Dani ismét puszikkal meg ölelésekkel halmozta el az anyukáját, aki ilyenkor mindent megbocsát és elfelejt...

(Hm. Kicsit korán jött ez a dackorszak. Vagy legalábbis remélem, hogy ez már nem csak az előszele...)

Hétköznapok

2008-05-29T06:45:00.000-07:00

Nem bővelkedik mostanság bejegyzésekben ez a blog, és ennek az az oka, hogy viszonylag egyhangúan telnek napjaink, kint vagyunk az udvaron, vagy sétálunk a tónál, esetleg az óvodában múlatjuk az időt, újdonságokról - mondjuk hogy megeredt a Gyermek nyelve - sajnos nem tudok beszámolni, ennek következtében a "gyerekszáj" rovat is még várat magára.

Viszont a kertben jó, és amikor a fiúk készítik a vacsorát, abból általában valami nagyon finom szokott kisülni, pláne, amikor még Fickó is kuktáskodik hozzá...

Sandmann

2008-05-27T12:24:00.001-07:00

Homokozásban határozott fejlődést mutat a Gyermek. Igaz, hogy a legjobb móka még mindig a homok kiszórása, ám most már megesik, hogy nem a homokozó mellé, a fűbe szórja, hanem egy kisvödörbe lapátolja át. Ez a dolgok pozitív oldala. A negatív az, hogy a vödörrel aztán elsomfordál, és valahol a kertben kiönti a tartalmát. És az még mindig a jobbik eset, ha a kertben, mert ma pl. a földszinti WC kövezetét találta a legmegfelelőbb helynek a homoktól való megszabadulásra.

Próbálom magamban elfojtani azokat a hangokat, melyek azt suttogják, hogy nem voltam én normális, amikor kitaláltam ezt a homokozóépítési akciót... Végülis azért legalább 5 percnél tovább elszöszöl valamivel, és pillanatnyilag ezt is értékelni kell.

Képes beszámoló egy homokozó létrejöttéről

2008-05-22T08:25:00.000-07:00

Dani már az előkészületekben is tevékenyen részt vett, segített Pista bácsinak a homokszállításban...

Aztán alaposan megfigyelte, hogy hogyan is készül egy igazi homokozó...

Apával az utolsó simításokat is elvégezték...

Végül pedig nem maradt más hátra, mint kipróbálni...

Régen kötötte le ennyi ideig bármi is, mint ma a homok szórása...

Csizmás

2008-05-21T23:45:00.001-07:00

Az esőnapos szobafogság után tegnap már kimerészkedtünk az udvarra játszani. A délelőtti játék közben viszont Dani olyan sáros lett, hogy délutánra előbányásztam neki a nemistudomkitőlörökölt kis gumicsizmát. Nem örült neki. Kezdetben csak álldogált benne az ajtóban és nyüszített, hogy segítsek, mert nem tud menni. (Én nem azért, mert kicsi lenne, vagy kényelmetlen, csak egyszerűen nem tartja úgy a lábát, mint a megszokott cipők.) Aztán belejött a mászkálásba, de a szokásos villámtempóból a gumicsizma miatt kénytelen volt visszavenni. Ezt nem egyszer sérelmezte.

Viszont az esti bemenetel tegnap kivételesen mindenféle hiszti és toporzékolás nélkül zajlott a következő varázsigére: "Gyere, bemegyünk és levetjük a csizmát!" :-)

Homokozó folyamatban

2008-05-20T08:04:00.000-07:00

Szégyen ide vagy oda, Dani még nem nagyon tartózkodott rövid kis életében homokozó-közelben. Itt a faluban nincs olyan homokozó amit használatba lehetne venni, meg amúgy is tél volt, úgyhogy a homokozással még csak most fog ismerkedni az Ifjú.

A napokban beszereztük neki a keretet, ma sikerült az első réteg favédő festéket felvinni rá, holnap majd jön egy következő réteg, aztán várunk még egy napot, amíg megszárad, és ha a helyére kerül, már érkezik is a homokszállítmány. Még jó, hogy most ilyen esős idő van, különben biztosan türelmetlenebb lennék, hogy mikor veheti végre használatba az új "játékot", és hogy egyáltalán mit fog szólni hozzá.

Gyanítom, hogy az első szállítmány homokot hamar pótolnunk kell majd...

Puszi

2008-05-20T07:58:00.000-07:00

Legújabb tudomány: puszit ad. Igazából a cuppogás tetszett meg neki végre (már azt hittem sose kezd el érdeklődni a pusziadás iránt), és elkezdte utánozni. Azt hiszem, még nem a szájával cuppant, hanem a nyelvével csettint egyet, ezt értelmezi ő puszinak. De mindegy is, amikor bújik, átöleli a nyakam, odaszorítja az arcát az én arcomhoz és csak cuppantgat.

Ilyenkor fenyeget az olvadásveszély.

Verdák

2008-05-18T21:52:00.000-07:00

Tudni kell, hogy nálunk minden lapos kör alakú tárgy (pl. tányér, CD-lemez), az kormány.
Forgatni kell jobbra-balra, és brümmögni hozzá.
Az autóban előszeretettel nyomul a vezető ülésre, és sajnálattal veszi tudomásul, hogy a legtöbb esetben mégiscsak a hátsó gyerekülés marad számára. De amint kiszabadul onnan, már megy is előre kormányozni, tükröket állítani, rádiót szerelni.
Séta közben az összes parkoló autót meg kell nézni tüzetesen, meg kell tapizni a kerekeit, valamint be kell lesni a belsejébe is.
Nagy rajongója a járműveknek, na.
Ennek okán az Apja vett neki (!) a hétvégén egy autósújságot, hogy nézegethessen autókat, mert hát egy fiúgyermeknek tájékozottnak kell lenni ebben a témában. Úgyhogy az "autó" már nem csak autó, hanem Nissan meg Ford, ezen kívül a szókincse (mármint az, amit még nem mond, csak mutat) bővült a szélvédő, sebességváltó és egyéb ilyen fontos szavakkal.
Ha rajtam múlna, még csak a macinál meg nyuszinál tartanánk, még szerencse, hogy van ennek a gyereknek apja is.
(Mellesleg ezt napi 12 órában rendületlenül kántálja is. Mármint hogy "apa" :D)

Pünkösdi arc

2008-05-11T00:37:00.000-07:00

Ilyen képpel vártuk a pünkösdöt...

A kék foltokat akkor szerezte be, amikor nagy iramban megindult kisbicajjal a kapu irányába, aztán élvezte, hogy felemelt lábakkal száguld, és végül sajnos a kapu előtt se tette le a lábát, úgyhogy úgy nekivágódott a vaskapunak, hogy.... hogy hát megijedtünk... Nagyobb gond szerencsére nem lett, csak a szeme fölött egy jó nagy kék folt, meg a pofikáján - még úgyse láttam olyat, akinek a pofija lett volna kék foltos...

A homloksérülés akkor keletkezett, amikor rohamléptekkel próbált lejönni a kertünkben levő egyik meredek részről, aztán valamiben megbotolhatott, mert nem arcra esett, ahogyan az várható lett volna, hanem egy szabályos szaltót hajtott végre a levegőben, és a hátára puffant. Ezzel együtt persze valahogy a homloka is lehorzsolódott. Én meg azt se tudom, hogy mit kell csinálni ilyen sérülésekkel, nem volt nekem igazán soha komolyabb sebem, nem voltam az a balesetes gyerek. De úgy látom, hogy Dani mellett nem ártana elvégezni egy elsősegély tanfolyamot. Most még csak a nadrágjai lesznek minden egyes kerti tartózkodásunk alkalmával füves-sáros kopottak, de ha mondjuk rövidnaciban fog járni, akkor szerintem nem lesz az a seb a térdén, ami a nyár folyamán begyógyulna. Az Apja szerint vegyünk neki egy térdvédőt, egy könyökvédőt meg egy bukósisakot, aztán hadd menjen. Megfontolom.

Pasi

2008-05-06T09:27:00.000-07:00

(Megjegyzem, saját maga alakította ki magának így az ülőhelyet, hogy zavartalan kényelemben nézhesse Frakkot, a macskák rémét.)

Látogatók

2008-05-06T05:15:00.001-07:00

Ezúttal egy szavunk se lehet, a hétvégén Dani megmutatta, hogy tud ő rendesen is viselkedni, miközben szülei táplálkoznak a már többször is említett Tengerszem étteremben. Mondjuk lehet, hogy csak az Unokatesója előtt nem akart nagyon rossz színben feltűnni, és ezért vett vissza, mindenesetre gond egy szál se volt vele. Majszolgatta a cipó-tányért, amiben Apa hagymakrém levesét szervírozták, aztán ezzel teljes is volt a boldogság.

Hazafelé egy kis laza testmozgás is bejátszott a fölös kalóriák ellen:

Egyébként a két gyermek egyre jobban elvan egymással, fel is tűnt, amikor már negyed órája kettesben múlatták az időt a gyerekszoba mélyén, hogy jé, a gyerekem elvan nélkülem is. Hipphopp eljön az az idő, amikor már a beszédben is olyan stádiumba érünk, hogy teljes lesz az összhang közöttük. Legalábbis az első negyed órában... :-)

Barátok közt

2008-05-01T12:40:00.000-07:00

Rácstalanság

2008-04-29T23:25:00.001-07:00

Bizony, bizony, így jár az, aki éjszakaitúrázik, meg fél 6-kor kel. Reggeli közben meg váratlanul elnyomja az álom...

Az éjszakai túrázásnak azért előzménye is van, valljuk be, és ebben mi, szülők is sárosak vagyunk. Elhatároztuk ugyanis, hogy nem veszünk még egy kiságyat, hanem Danit az elkövetkezendő hetekben szépen átneveljük rendes gyerekágyban alvó csemetévé. Ezért leszereltük a kiságy külső rácsát, hogy még mielőtt bevásárolnánk neki gyerekágyból, ezen gyakoroljon. De azt hiszem két nap után feladjuk a próbálkozást. Kezdve azon, hogy nem akar elaludni, akármilyen fáradt is, éjjel óránként felkel, és hol játszani kezd el a sötét szobában, hol hozzánk vándolorol át, de nemám aludni, hanem hancúrozni. Én már tegnap felfüggesztettem volna a rácsnélküli altatással való próbálkozást, Apája adott neki még egy éjszakai esélyt, de kudarcba fulladt a próbálkozás. Nem tud még mit kezdeni a szabadságával, szüksége van a nyugodt pihenéshez a rácsokra, ez van.
Azért augusztusig még lehet, hogy beadja a derekát, és akkor mégsem kell kiságyat vennünk, ha meg nem, akkor úgy is jó.
Ha ő feltétlenül rácsokat akar, ám legyen.

Állatkerteztünk

2008-04-27T10:15:00.001-07:00

Szombaton megejtettük Dani első állatkertlátogatását. Anyás program volt - anyával és keresztanyával -, mert Apája ebben az időben a Vidámparkban múlatta az idejét néhány vállalkozó szellemű hittanossal. Úgyhogy dél körül megérkeztünk a Ligetbe, aztán mi balra, ő jobbra. De legalább hazafelé az autóban volt miről élménybeszámolni :-).
Az állatkert ugyanis kiadós élmény volt. Már olyan régen voltam, hogy el is felejtettem, mekkora poén. Dani is nagyon élvezte a szaladgálást, az állatszobrok megmászását, na meg a galambokat, akik igencsak közel merészkedtek hozzánk, pláne akkor, amikor Dani az uzsi-kiflijét majszolta. Dani meg lelkesen kergette a szárnyasokat. Persze volt, amelyik szárnyas elől már inkább nekünk kellett megfutamodnunk, egy liba pl. olyan hévvel követelte a kóstolót a kifliből, hogy alig bírtuk lerázni. Szóval uzsiidőben elég népszerűek voltunk az állatok között.
A madarakon kívül még a nagyobb testű állatok érdekelték a fiatalembert: az elefántok, a viziló, a tevék - a kisebb élőlényeket, főleg amelyek faágakon hűsöltek, vagy elbújtak a bozótosukban, azokat nem nagyon vette észre. De sebaj, legalább lesz miért legközelebb is elmenni. A zsiráfok meg zebrák mondjuk nagyon hiányoztak, az ő lakhelyüket éppen átépítették látogatásunkkor, úgyhogy velük sajnos nem találkozhattunk, pedig a zsiráfokat már előre beharangoztam. De azért Danin nem látszott csalódásnak szikrája sem, hiszen zsiráf helyett volt játszótér kalózhajóval, meg egy olyan igazán jól csúszó csúszda.
Dióhéjban ennyi a tegnap délutánról. Dani viszonylag jól bírta a strapát is, nem aludt délután, csak amikor az autóhoz mentünk, akkor szunnyadt el pár percre.
Néhány fotót itt lehet látni, sajnos csak ennyi fért az ehavi keretembe a Flickr-nél, pedig rengeteg képünk van. De ízelítőnek talán ennyi is elég.

Nózi

2008-04-23T14:47:00.000-07:00

A mostani megfázásnak (ami már vagy két hete tart) kivételesen pozitív hozadéka is van: Dani megtanult orrot fújni. Azért még nem tettük el az orrszívót sem, mert esténként az alaposabb orrtisztításnak azért mégiscsak az a feltétele, de napközben ügyesen kifújja az orrát. Sőt, anya orrát is kifújja, meg apáét is.

Ezzel egyidejűleg megismerkedett az orrtúrás szépségeivel is. Éppen nyilvános helyen, társaságban kezdte el először a túrkálást, gondolom, elég szánalom lehettem a bamba mosolyommal, meg a szöveggel, hogy "most csinálja először, foggggalmam sincs, kitől láthatta...". Azért szerencsére rendszert még nem csinált belőle, bár nincsenek illúzióim... De pillanatnyilag ezen kívül számos fontosabb dolog van, amiről több-kevesebb sikerrel próbálom lebeszélni, úgyhogy az orrtúrás tiltását egyelőre halasztom addig az időpontig, amíg nem próbálja meg a kitúrt anyagot táplálékként hasznosítani. Mert azellen fel fogok lépni, bármennyire is immunerősítő :-)

Fényképek

2008-04-21T12:21:00.001-07:00

Megjöttek a fotózás eredményei, nagyon édik, íme:

(Persze a minőség összehasonlíthatatlanul jobb eredetiben, az itt látható képek ugyanis a papírképekről készített digitális fotók, az eredeti digitális felvétel ugyebár nincs a birtokunkban...)

Éttermi sztori

2008-04-20T01:51:00.000-07:00

Dani néhány napja visítógépet játszik, öli a környezete idegeit, 11 kg tömény akarat. Nem tudom, ez a dackorszak-e már, a szakirodalom szerint az csak a 20. hónaptól kezdődik, mindenesetre ha lesz még ennél hisztisebb is, akkor nehéz időknek nézünk elébe. Próbálgatja a határait, és általában valami határterületre téved, pedig nem vagyunk azok a tiltó szülők, de hát azt mégse engedhetjük, ami ön- és közveszélyes. Ilyenkor pedig bosszú van, dobhártyaszaggató visítás, valaminek a földhöz vágása, ami először a kezébe kerül, földön fetrengés, és hiszti. Először azt hittem, beteg lesz, és attól ilyen elviselhetetlenül nyűgös, de betegségnek nyoma sincs, a hiszti viszont nem távozik közülünk.

Tegnap estére vacsorameghívásunk volt, az egyik helyi étteremben történt az étkezés. Dani fiam olyan kritikán alulian viselkedett, hogy szerintem csak azért nem dobtak ki minket, mert a tulaj ismerős. De aki egy kellemes szombat esti vacsorát romantikus, meghitt körülmények között szeretett volna elfogyasztani a Tengerszemben, annak sajnos ez tegnap este nem sikerült, a mi jóvoltunkból. Az eszeveszett sikongatásoktól zengett a ház, az etetőszékből kimászott, a konyhába bemászott, én meg a szűk sorok között próbáltam evickélni utána, és mindenkitől sűrűn elnézést kérni, akinek lerángatta a táskáját. A pincércsajszik majd' felbuktak benne, és gondolom, mostanra felülbírálták azt a még néhány héttel ezelőtt is hangoztatott véleményüket, hogy Dani micsoda példásan viselkedik éttermi körülmények között.

Előre gyomorgörcsöm van, mert ma is megyünk ebédelni ugyanide (ez a konfirmációs időszak már csak ilyen...).

Azért nem lehet ám rá igazán haragudni, és rögtön meglágyul az anyai szív, pl. amikor meglátja, hogy Mr. Akaratoska hogyan próbálkozik egyedül felvenni a cipőjét...

Modell

2008-04-17T04:32:00.000-07:00

Tegnap az oviban fényképezkedés volt, amire mi is beneveztünk, mint lassan már tiszteletbeli óvodások, akik a délelőttjeiket most már rendszeresen az intézmény közelében sertepertélve töltik.

Felöltöztettem Danit "szépruhába" (abba a nadrágba, ami iszonyú édes, csak az a baj, hogy világos színű, és kb. addig tiszta, amíg fel nem veszi, így meggondolom, hogy hova adom rá, de fényképezkezéshez a legmegfelelőbb volt), és mentünk modellt állni.

Aranyos hátteret hozott a fényképész csajszi, díszlet is volt, csupa virágból. Nekem voltak kétségeim, hogy Danit hogyan fogom leültetni a fényképezkedős-székre, de aztán szó nélkül helyet foglalt az említett helyen, és üldögélt is vagy másfél percet, mialatt azt se tudta, hova nézzen, annyi felől jöttek az instrukciók, hogy mit is kéne csinálnia. Elsősorban nem kellett volna a szájában turkálni, a kezét magasra emelni, valamint a nyálát folyatni, de azt én törölgettem 3 másodpercenként szorgalmasan. Szóval egész jól modellt ült, ahhoz képest, hogy azt hittem, el fog rohanni a fotógép elől. A három standard képből végül kettőt sikerült is elkészítenie a fényképésznek, a harmadikat csak azért nem, mert elment az idő a szöszöléssel, aztán Dani felfedezte, hogy a díszlet pakolható-fogdosható, úgyhogy itt lett vége a fényképezkedésnek. Viszont ha már rajta volt a "szépruha", itthon is csináltam néhány képet, mellékelek is egy kis ízelítőt. Fiatalúr nagyon komoly...

Nem vicces

2008-04-14T10:50:00.000-07:00

Háttérinformáció 1.: az udvarunk lejt, és vaskapuban végződik
Háttérinformáció 2.: Dani szívesen dönget lefelé a lejtőn a lábbal hajtós kisautójával

Utolsó anyai mondat a kapunak csapódás előtt:
- Ááá, ne szaladj utána, sose szokott nekimenni...

Keresztanyúúúzós...

2008-04-13T13:59:00.000-07:00

... hétvégét tartott Dani.

Szombaton este egy interjú keretében vették fel ismét a beszélgetés fonalát:

Vasárnap aztán már nem volt kímélet:

Egyébként pedig a gyönyörű tavaszi napra való tekintettel a kertben ebédeltünk, és olyan igazi nyár-hangulat volt. Kár, hogy valójában még csak április van.

Tincs, ami nincs...

2008-04-13T13:41:00.001-07:00

... avagy pénteken fodrásznál jártunk, és azóta Dani ismét sportos, fiús frizurával közlekedik. A jelek szerint lesznek bongyor tincsek a fején, de még egyelőre olyan gyenge a haja, hogy a bongyorság inkább kócosságnak hatott. Úgyhogy - bár eltérőek a vélemények arról, hogy a vágatás erősíti-e a hajat - még most levágattuk neki jó rövidre - megjegyzem, életében másodszor - hogy kicsit erősödjön.

(Háttérben a kertrendezés nyomai, most várjuk, hogy kinőjön a fű, és reménykedünk, hogy addig Dani nem eszi meg az összes fűmagot, és nem hordja el az összes földet egyik helyről a másikra...)

Unokatesók

2008-04-08T13:00:00.000-07:00

Érdekes volt a hétfő délután, amikor összeeresztettük Danit az unokatesóival.

Piciunokatesóval nem is lett volna gond, rá nem nagyon reagált Dani, azon kívül, hogy amikor felemeltem Kristófot, nemtetszését fejezte ki, úgyhogy Kisbébi rövid úton át is vándorolt apukája kezébe. Ja, meg egyszer kishíján ráült a kishíján 11 kilójával, de az láthatóan véletlen volt :-).

Doresszel nyáron találkoztak utoljára, akkor megállapítottuk, hogy sok az az egy év, ami köztük van: Doresz már komoly nagylány, Dani meg akkoriban még csak egy helyben álldogált, és alkalmatlan volt mindenfajta együttműködésre.

Komoly reményeket fűztem a mostani találkához, végülis már két szaladnitudó gyerekről van szó, akik közül ugyan egyelőre csak az egyik fejezi ki magát világos és érthető magyar szavakkal, de úgy gondoltam, ez nem lehet akadálya a barátságnak. Az együtt töltött pár órából azonban ismét csak azt a tanulságot tudtam levonni, hogy még mindig sok köztük az az egy év. Doresz szeretetmegnyilvánulásait és játszani invitálását Dani még mindig komoly zaklatásnak vette, védekezőállásban szorította az itatópoharát (amiről Doresz azt gondolta, hogy az övé, mivel neki is ugyanilyen van), a muffinját (mert Doresz próbálta neki megmagyarázni, hogy nem ehet ebéd előtt muffint), amiatt meg kifejezetten visított, hogy Unokanővére a nyálkendőjénél fogva akarta őt irányítani (hi-hi, ebből lesz majd később az "orránál fogva vezetni"). Szóval egyértelműen az volt a helyzet, hogy Doresz nagylány, Dani meg még kisfiú.

Azért többnyire jól szórakoztunk :-).

A valahányadik gyerekünket meg majd igyekszünk egyszerre betervezni ;-)

Egy éve mesélünk

2008-04-08T12:12:00.000-07:00

Majdnem lemaradok itt az évfordulóról: szóval ma egy éve, hogy megörökítjük az internet nyilvánossága előtt Dani hétköznapjait.

Az egész blogolás úgy kezdődött, hogy mivel a család és a barátok távol vannak jelenlegi lakóhelyünktől (vagy mi vagyunk távol tőlük...), ezért szerettünk volna egy olyan internetes oldalt, ahol értesülhetnek a velünk történtekről. Na meg a blog arra is jó, hogy fotókat se emílben kelljen küldeni. Nem itt a Bloggeren kezdtük a naplóírást, hanem amott, csak a mytinybaby-n nem volt túl sok lehetőség, így aztán rövid ott tartózkodás után az összes addigi irománnyal együtt átnyergeltünk ide. Akkoriban még Dani mesélt magáról, ezért is lett ez a blog címe, aztán egy idő után, főleg amikor már nem csak a család olvasta, hanem mondjuk a távolabbi ismerősök is, még később pedig ismeretlenek (akik azóta ismerősök lettek, és az jajdejó :D), szóval egyre inkább kezdett kínos lenni, hogy Dani nevében írkálok, úgyhogy átváltottunk Anyamesélre, azaz hogy én számolok be az életünkről, elsősorban Daniról. Többen reklamáltak, hogy átvettem Fiatalúrtól a szót, de valahogy azóta nem tudok már a nevében publikálni, úgyhogy bocsánat minden érintettől, a jövőben is kénytelenek lesztek szerény személyem írásait olvasni :D (Apájának is felajánlottam már, hogy legyen társszerző, de egyelőre ellenkezik.)

És mivel a blogcím "Dani mesél" már nem éppen aktuális, ezért tervezem, hogy valamikor a jövőben, esetleg egy jövőbeli fontosabb esemény kapcsán átváltunk egy másik blogra, de arról úgyis időben értesül az olvasóközönség.

Táp

2008-04-08T05:53:00.000-07:00

Egy idézettel kezdeném:

"Minden kisgyerek megkóstolja legalább egyszer a kutyakaját. Ez áthághatatlan alapszabály, küzdeni ellene értelmetlen, maximum annyit tehetsz, hogy többé nem veszel csirkedarálmányt, mert az tele lehet csontszilánkokkal. A gyereket pedig kötözd meg, amikor a kutya eszik." (Szily László: Kitolás)

Történt ugyanis, hogy a szokásos délelőtti sétánkhoz készülődtünk, és ilyenkor Dani már előre lemegy a földszinti folyosóra, hogy ott várja meg (beizzítva a motort), amíg én elkészülök. Ezúttal valahogy nyitva maradt a garázsajtó, kölyök belógott, és amire lementem, ő már félig megrágott kutyatáppal a kezében álldogált, és grimaszolt eszeveszetten - valószínűleg nem ízlett neki a Pedigree. Tovább nem is kommentálom.

Pakol

2008-04-06T01:55:00.000-07:00

De most már nem csak lepakol, meg szétpakol, hanem elpakol dolgokat.

Így történt, hogy másfél napig kerestem a mobiltelefonom, mire teljesen véletlenül az egyik játéktároló doboz alján találtam meg. Ráadásul az a doboz volt a búvóhely, amit annyira nem is használunk, még az én ősrégi plüssállataim tárolója. Persze egyszerűbb lett volna a dolog, ha nem lett volna a mobil lehalkítva... Na mindegy, az a lényeg, hogy végül meglett.

A távirányító a másik nagy szerelem, azt este a bili alatt fedeztük fel, még jó, hogy a bilit minden nap használjuk, így az alatta rejtőző dolgok legkésőbb a fürdetéskor előkerülnek.

Az egyik szekrényünk kulcsát a mosógép mögött találtam, porcicák ölelésében. Szerencse, hogy nálunk az összes szekrény ugyanolyan kulccsal nyílik, tehát csak arra kell ügyelni, hogy végül azért maradjon legalább egy kulcs, amit ennek érdekében legalábbis egy olyan "csak veszély esetén feltörni" dobozban kellene tárolnunk. Már el is képzeltem, mint a nappalink új díszét.

Az egyik csőrös pohár pedig három hét után, tegnap került elő, a könyvespolcról, a könyvek mögötti résből. Legutóbb tej volt benne...

Ébredések

2008-04-04T23:49:00.000-07:00

Egy ideje áttértünk a napközbeni egyszeri alvásra, már csak ebéd után alszik az Ifjú, hol többet (3 órát), hol kevesebbet (másfél órát).

Ezzel együtt azonban az éjszakai alvásban is kezd furcsákat produkálni. Persze nem úgy, ahogy logikus lenne, hogy mivel csak délután alszik, ezért az egész éjjelt jóízűen végigdurmolja, hanem már többedik eset, hogy éjjel-hajnalban kétségbeesett sírásra ébredünk. Nem olyanra, mint ami eddig is volt néha, hogy felsír egy fél percet, aztán visszaalszik, hanem olyan kétségbeesettre, ami magától nem múlik el. Legutóbb hajnali 5-kor játszottunk ilyet, akkor fél 6-ig nyugtatgattam, majd gondoltam, felkelünk (végülis vannak emberek, akik fél 6-kor kelnek, tehát semmi gáz). 7 óra felé aztán olyan álmos volt, hogy visszatettem aludni, és ráhúzott még vagy 2 órát. Tegnap éjjel 1-kor azonban ez a megoldás nem jöhetett számításba. Magunk mellé vettük a Kislegényt. Csak az a baj, hogy ő nem tud mellettünk aludni. Egyszerűen nem szokta meg. Egészen pici korában volt párszor a szülői ágyon, de senki nem aludt rendesen, mert attól féltünk, hogy megnyomjuk szegényt, meg igazából sose igényelte hogy velünk aludjon, úgyhogy ez nálunk kimaradt. Most persze jól jönne, ha szocializálva lenne az együtt alvásra, mert mégiscsak könnyebb magunk mellé venni, mint éjnek évadján álldogálni a kiságya felett és simogatni a hátát (amit mellesleg már csak lábujjhegyről érek el). Na mindegy, többek között ezért is próbálkoztunk tegnap éjjel is azzal, hogy közöttünk aludjon. Meg is nyugodott, amint odavettük, azzal nem volt gond, csak sajnos ő köztünk nem alszik, hanem játszik. Rögtön felélénkül, visongat, dobálja magát. Akkor vittük mégis vissza az ágyába, amikor az egyik vetődés alkalmával úgy eltalált, hogy azt hittem, betört az orrom. Az eltávolítás persze nem tetszett neki, de végül pár perc sírás után elaludt.

Nem tudom, hogy ilyenkor rosszat álmodik, megjelent nála a sötétségtől való félelem, vagy mi lehet a baj?

Motorozááááás

2008-04-03T11:52:00.000-07:00

- Hé, ebből a kátyúból szedje már ki valaki a motoromat!

- Alapesetben érdemes fogni mindkét kormányt, aztán van, hogy egykezezek, de a legjobb, amikor nem is fogom a kormányt, úgy megyek (így az út közben felszedett botok is elférnek a kezemben...)

Naná...

2008-04-03T05:17:00.001-07:00

... hogy miután tegnap megvettünk neki a tűzpiros kismotort, ma már a Bobbyval is tud közlekedni :-)

Szemészeten

2008-04-03T05:01:00.000-07:00

Ma délelőtt tiszteletünket tettük egy szemészorvosnál, mert többeknek is gyanús volt, hogy Dani esetleg kancsal, ami a családi örökségeit figyelembe véve nem is lenne nagyon meglepő. Már elképzeltem őt valami szupermenő szemüvegben, de úgy tűnik, a témát egyelőre halaszthatjuk, a szakorvosi vélemény szerint ugyanis fiúgyermekünk nem kancsal, sőt, semmi baja nincs a szemének. Fél év múlva majd mégegyszer alaposan szemügyre veszi a Doktornéni, hátha addigra már kancsal lesz, de most még nem az.

Úgyhogy ez a téma a családi találkozások alkalmával kilőve :-)

Kézmosás

2008-04-02T13:16:00.000-07:00

Eddig se volt ellenére Kislurkónak a tisztálkodás, az első heteket leszámítva szeretett fürdeni, amióta meg igazán tud pancsolni a vízben, ki se akar jönni a kádból. Az extra kézmosás azonban még csak most költözött be az életünkbe, amióta a sétákon (ahova már csak innivaló- és talicskatárolónak visszük magunkkal a babakocsit) minden kavicsot, botot és cigarettacsikket felszed. Szóval séta után kézmosás, és amikor elhangzik az ominózus mondat, valahogy úgy, hogy "Menjünk kezet mosni!", akkor már ott toporog a fürdőszoba előtt, és várja, hogy beengedjem, aztán felmászik a csap alatti műanyag dobozra, és kezet mosat. Élvezi rettentően. Közben megpróbálja elcsórni Apa mosdón felejtett fogkeféjét, és nem érti, hogy azzal miért is nem moshat fogat.

Tanulság: ezek szerint a pasiknál csak később kezdődik a szappantól való undorodás, és egyáltalán nem genetikai :-)

Pillanatok

2008-04-01T05:06:00.000-07:00

- Áll a mosogatógép előtt, tekergeti a programozógombot, el akarja indítani, közben pedig ingatja a fejét jobbra-balra és mondogatja magában, hogy "nem-nem".

- Van egy plafonról lelógatott virágunk, amit a fotelre felállva pont elér. Éppen a leveleitől szabadítja meg, miközben harsányan hajtogatja, hogy "nem-nem".

- A konnektorból akarja kihúzni a dugót, elmélyülten próbálkozik, majd hátrafordul, rám néz, és közli... na mit is :-), hát azt, hogy "nem-nem".

Kisvakond

2008-04-01T04:30:00.000-07:00

Hozzánk is beköltözött Kisvakond.

Mivel Dani képes már kb. 10 percig egyfolytában bámulni a Híradót, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy elkezdjünk vele mesét nézni. Persze nem minden nap, csak hetente párszor, főleg, amikor a délutáni séta eső/szél/hó miatt kimarad.

A Kisvakond sorozat 1. DVD-jére esett a választás, ami a Kisvakond és az autó címet viseli.

Be kell vallanom, nagyon bejön nekünk (is) Kisvakond, főleg, hogy nincs benne szöveg, és így én kommentálhatom a már ismerős szavakkal, hogy mi is történik a képernyőn. A múlt héten, amikor kicsit betegeskedtem, különösen is jó hasznát vettük, mert Kisvakondot a kanapén fekve is lehet magyarázni, és Kisvakond közben nem kell azon aggódnom (szintén ebben a fekvő üzemmódban) hogy Dani közben a konyhaasztal tetején jár indiántáncot. Persze sokáig még nem köti le, de egy-egy epizód erejéig tud már figyelni, és lelkendezik, amikor feltűnik a Kisvakondnak egy autóból integető Vau-vau.

Szelíd motoros

2008-04-01T04:07:00.000-07:00

Mivel van nekünk a Bobbynk, nem is gondolkoztunk azon, hogy a mindengyereknekolyanvan kismotort beszerezzük Daninak. Bobbyval se tud még igazán közlekedni, inkább csak hátrafelé megy vele, ha egyáltalán, meg mivel rendes kormánya van, ezért nem is olyan egyszerű kormányozni. Szóval gondoltuk, erre még nem érett meg a Nagyfiú, majd később.

Ma délelőtt azonban elcsórta az egyik kissrác motorját az óvodában, és szabályosan elkezdett vele haladni. Szigorúan a kijelölt úton. Először még úgy egy centivel állt a motor fölött, és inkább csak ment fölötte, aztán hamar megtanulta, hogy rá kell ülni, és úgy lehet vele csak igazán rallizni. (Na jó, a ralli talán kicsit túlzás, még óvatos a gyermek, nem lépte túl a sebességhatárt.)

Úgyhogy mi sem ússzuk meg a kismotor-vásárlást, mert igencsak ragaszkodott volna hozzá, amikor már hazafelé indultunk, és csak komoly ráhatással lehetett meggyőzni, hogy jobb lesz, ha visszaadjuk.

Fehér húsvét

2008-03-24T01:27:00.000-07:00

Egy éve, húsvétkor kezdtem el írogatni Dani napjóját, bár akkor húsvét kicsit későbbre esett, úgyhogy most még nem ünneplünk blogfennállási 1. évfordulót. Húsvétot viszont igen, úgyhogy boldog ünnepet mindenkinek :-). Fiatalúr éppen locsolókörúton van, és remélhetőleg sok piros tojással tér majd haza. Délután meg lehet, hogy elmegyünk szánkózni :-)

Távirányító

2008-03-24T01:17:00.000-07:00

Tegnap este éppen a fürdéshez engedtem neki a vizet, amikor berontott a fürdőszobába, és egy laza mozdulattal elhelyezte a tv távirányítóját a kiskád alján. Mielőtt bárkinek kedve támadna elvégezni a kísérletet, hadd figyelmeztessek mindenkit, hogy a távirányítók nagytöbbsége nem vízálló. A miénk legalábbis nem az. Rögtön kikaptam a vízből, úgyhogy sokáig nem ázott, mindenesetre izgalmas volt utána használni, mert a gombok megnyomásával mindig egy másik csatorna jött be, mint aminek kellett volna. De ez a legkevesebb, a nagyobb gondot az okozta, hogy pl. nem lehetett lehalkítani a tv-t, mert a halkító és a hangosító gomb egyaránt hangosított. Még szerencse, hogy a készüléken is van halkításra szolgáló gomb, így azzal sikerült a bömbölő tv-ről kicsit levenni a hangerőt.

Azért dicséret illeti a gyártót, mivel ugyan nem vízálló a távirányító, de száradás után ismét tökéletesen működik.

Úgyhogy mégsem most fogunk beruházni új tv-re :-)

Kisóvodás

2008-03-20T14:40:00.000-07:00

Már a harmadik nap, hogy délelőttönként az oviban kötünk ki. Amíg az anyja trécsel, addig ő felhőtlenül szórakozik. Imádja a helyet. Rám se néz, otthagy, megy a játékok után. És végre egy-egy olyan óra a napban, amikor nem kell tiltani és fegyelmezni, mert az oviban mint egy kis tündér aranyosan-ügyesen eljátszik, felfedez, jön-megy. Az oviban vannak pl. babák, amikből itthon igencsak hiány mutatkozik, fiúgyermeknek lévén, gondoltuk, nem szerzünk be babákat. De nagyon szereti őket. Az egyiknek még cumisüveget is dugott a szájába.

Élvezi a személyzet és néhány anyáskodóbb nagyóvodás kitüntetett figyelmét, és mindketten felüdülve megyünk haza, hogy ismét egy kellemes délelőttünk volt, ahelyett, hogy otthon egymás idegeit tettük volna próbára ezzel a kezdődő dackorszakos magatartással, amit a folytonos ellenkezés jellemez...

Énekelget

2008-03-20T14:32:00.000-07:00

A "dalszöveg" meglehetősen monoton ugyan, mert általában abban merül ki, hogy "háá-hááááá-há", de egyértelműen dallama van. Főleg belefeledkezett pillanatokban dudorászik így hosszasan, meg ha énekelni kezdek neki, akkor néhány dúdoló hanggal válaszol.

Ja, és táncol is. A saját énekére még nem, de ha bármi más zenét meghall, rögtön ingatja magát jobbra-balra.

Baleset

2008-03-16T12:12:00.001-07:00

Volt nagy sírás-rívás ma, és nem csak Dani sírt, hanem én is, mert én voltam a baleset okozója.

Sietősen közelítettem ugyanis a mellékhelyiség felé, és nem vettem észre, hogy ott lohol mögöttem, aztán amikor lendületből magamra akartam csapni az ajtót, akkor az ajtó széle pont fejbe találta, és repült is egy nagyot, majd a padlón landolt. Jó nagy sokk volt mindkettőnknek, meg azoknak is, akik végignézték. Azért nem repedt fel a homloka, csak csúnya véraláfutás keletkezett, meg egy irtózatos nagy púp. Ő előbb nyugodott meg, mint én, meg valószínűleg már nem fájlalja a dolgot, akármekkora nagy esésnek is tűnt, mert kb. 5 perc sírás után ugyanaz a vigyorgó Dani lett, mint előtte volt.

Nekem meg még mindig fáj ez az esés, mert azt könnyebb feldolgozni, ha saját maga üti meg magát, vagy saját rosszcsontkodása miatt esik le a kanapéról, de hogy én okoztam fájdalmat neki, ezt nehéz elviselni...

Március 15.

2008-03-15T06:56:00.001-07:00

Közben...

2008-03-15T06:10:00.000-07:00

... 15 hónapos lett, én meg el is felejtettem a hófordulót.

Legszembetűnőbb változás pillanatnyilag, hogy rohamos gyorsasággal jönnek ki a fogai. Jelenleg 12 fog látható a szájában, de a 13. és 14. is már nagyon fehérlik, úgyhogy napokon belül számítunk rájuk.
Egyre jobban megy a bilizés, persze még nem jelzi a pisikakit, de ha ráültetjük a bilire, rögtön tudja, mi a dolga. A fürdés előtt már rutinszerűen pisil, most a reggeli bilizésre próbálunk ráállni, már egyszer nagydolog is sikerült bele, de sajnos az eseménynél csak a Nagyi lehetett jelen, viszont az eredményt eltették nekünk is, hogy megnézhessük. Fényképet most nem mellékelek :-)
A "mammmm" szóval fejezi ki, ha kér valamit. Ez mindenre vonatkozik, ételre, játékra, vagy hogy hadd kevergethesse meg a kávémat. Szóval általában a "kérem" ill. "kérek" jelentéssel bír. Persze ha vadul mutogat a konyhapultra, ami zsúfolásig van rakodva mindenfélével, és türelmetlenül hajtogatja, hogy "mammmm", akkor elég nehéz helyzetben vagyok. Ilyenkor mindig bíztatom, hogy tanuljon már meg rendesen beszélni, és mondja el szépen, érthetően, hogy mit akar.
Szókincsünk még viszonylag fejletlen egyébként, a "nem" az egész érthetően megy, főleg hogy közben rázza a fejét, és vannak a nemes időszakok, amikor mindenre nemet mond. Ezen kívül a "kutttya" a kedvenc szava (valami iszonyú magas hangon mondva), imádja a kutyusokat, főleg Fickót, de egyelőre még a cica is azt mondja, hogy vu-vu, sőt, a pipi is "kutttya", a kacsáról nem is beszélve. Ja, akkor az lehet, hogy a "kutttya" az általában az "állat" jelentéssel bír a szótárában, erre most jövök rá :-)
Magasságát nem tudom, mert régen mértük, de 10,6 kg, ezt a múlt héten tudtuk meg, amikor a 15 hónapos oltásnál súlymérés is volt. Az oltást egyébként abszolút hősiesen viselte, csak a szúrás végén kesergett kicsit, de hamar megnyugodott.
Kedvenc játéka most az alagutas sátor, ami kiválóan alkalmas bújócskázásra, meg kukucsolásra, feltéve, ha valaki bírja szusszal a vele való bújkálást.
Kedvenc könyve a "Két bors ökröcske". Ez egy olyan fajta könyv, amit én csak később akartam a kezébe adni, mert szerintem már nagyobb gyerekeknek való ábrázolások vannak benne, szóval nem olyan vidám, színes, babás képekkel van tele. Aztán valahogy hozzá került mégis, és azóta nem lehet elvenni tőle, pl. etetni csak úgy tudom, hogy előttünk van a könyv, és közben nézegeti. (Ugye-ugye, kiből lesz az étkezések alatt újságot olvasó férfi... Előre is elnézést a jövendő feleségétől...) Szóval a rajzok már olyan nagy-gyerekesek, viszont van benne bácsi és néni, akik integetnek egymásnak (pápá-tátá), van kanál az asztalon, van cica (kutttya) a kerítésen, aki azt mondja hogy miaú (vu-vu), meg van benne két bors ökröcske is (szintén vu-vu). Szóval tetszik neki, ez van. A többi édes, színes, aranyos gyerekrajzos könyv meg el van felejtve.

Szekrény

2008-03-09T01:55:00.000-08:00

Ruhásszekrénnyel bővült a gyerekszoba. Persze rögtön ki kellett próbálni :-) Rendkívül élvezte a szekrény összeszerelését is, bár csak az utolsó simításoknál vehetett részt személyesen, a munka oroszlánrésze álmában történt.

(Szponzorainknak köszönet :D)

Felmászó

2008-03-09T01:38:00.000-08:00

Annyival nehezebb az életünk, hogy egyre több mindent elér. Vagy ha valamit nem ér el, akkor feláll valamire, amiről eléri. A székekre való felmászás mostanában a sláger, ami lehetőségek sokaságát nyitotta meg előtte, nekünk meg egyre szűkülnek a lehetőségeink, hogy mit hova tehetünk, hogy ne kaparintsa meg.

Már a bejárati ajtóhoz szerelt biztonsági rácson is biztonsági gyermekzár van, mert a hagyományos zárat kinyitja - na nem a hagyományos módon, mert úgy még nekünk, felnőtteknek se egyszerű - hanem nagyon kreatívan a kiskapu alsó kitámasztását húzza ki, és így löki ki az egész szerkezetet.

Gondolom, ez a székre-asztalra mászás mánia is elmúlik egyszer, addig meg mit tehetnénk: a veszélyes helyeken zárjuk az ajtókat.

Túrás

2008-03-08T08:11:00.000-08:00

Annyival könnyebb az életünk, hogy már nem vesz be mindent a szájába. Már csak a nagyon egzotikus dolgokat vizsgálja be az ízlelőbimbóival. Ilyen pl. a vakondtúrás. A képen még csak készül az akcióra, a pillanatot pedig azért nem örökítettem meg, mert éppen fejvesztve rohantam hogy megakadályozzam a földdarab lenyelését. Mondjuk nem sikerült. De tutira ízlett neki, mert miután az első falattal végzett, úgy gondolta, jöhet a következő.

Nem a reklám helye

2008-03-07T11:05:00.001-08:00

Még egészen kicsibébi korában használtunk néhány napig hasfájást enyhítendő egy bizonyos cseppet, amit előszeretettel ajánlanak babáknak és felnőtteknek egyaránt pocakproblémákra. Nem volt túl sikeres a kezelés annak idején, a hasfájás ugyanúgy kínozta tovább szegény Danit, csepp ide vagy oda. Valószínűleg ezért gondolhatta, hogy ez a gyógyszer nem ér semmit, ne tévesszük meg a még mit sem sejtő kismamákat, és ezért szakította le olyan nagy hévvel a reklámplakátját a védőnői rendelő ajtajáról. De pszt, ez titok, hogy mi voltunk a tettes :-).

Az elmúlt hét kalandjai közül csak egy apróság a fenti. Egyik délelőtt ugyanis Dani olyan nyűgös volt, hogy nem lehetett semmi értelmes elfoglaltsággal lekötni, így végső elkeseredésemben gondoltam, elmegyünk sétálni, és meglátogatjuk mamát a munkahelyén, mert már úgyis hazajövőben van. Ez a munkahely a fogorvosi rendelőt jelenti, ami szülőfalumban egy folyosón van a védőnői szobával. Dani nyűgössége persze a fogorvosi rendelőt látva sem enyhült, s miután nem kaparinthatta meg az izgalmasabbnál izgalmasabb műszereket, sőt, még a telefont se rángathatta le, őrjöngve kiviharzott, és a már említett kárt okozta a gyógyszergyártó cégnek. Persze előtte még feltörölte a rendelő padlóját is a földre vetem magam és úgy tombolok című mutatvánnyal, ami mostanában egyre gyakoribb viselkedési forma abban az esetben, ha valami nem az elképzelése szerint alakul.

(Eközben pedig anyukája békésen társalgott a régi szép időkről egy volt osztály-, és padtárssal, a Robival, aki néhány olyan kedves dícsérő szóval illette ezt a blogot, hogy most jutalmul szerepelhet benne :D)

Háp

2008-03-01T09:35:00.000-08:00

Nem a jelmezbálban készült a kép, ez kérem az általános esti viselet néhány napja.

És ezzel a Dani-kacsa képpel búcsúzunk is pár napra.

Nagyilátogatóba megyünk ugyanis.

Bongyor

2008-02-24T02:22:00.000-08:00

Úgy tűnik, szüleit követve ő is göndör hajat növeszt, legalábbis ebben a zsenge gyermekkorban. Eddig nem nagyon látszott, de mostanában alakulgat neki néhány helyes kis göndör tincs.
Az Apja jövő héten el akarja vinni fodrászhoz. Tiltakozom.

Riporter

2008-02-24T01:55:00.000-08:00

Amikor a Nagyszülei elhozták neki azt a régi kis műanyag magnót, amin színes gombok vannak, és olyan jól lehet őket nyomkodni, ezen kívül pedig egy kis mikrofon is kapcsolódik hozzá; valami miatt rögtön tudta, hogy mire való a mikrofon. A szájához tartotta és halandzsázott bele egy jót. Aztán odatartotta az én számhoz is, hogy én is mondjak valamit. Mint egy kis riporter. Azóta is jó játék ez, ő mond valamit a mikrofonba, nekem pedig válaszolnom kell rá. Nem is nagyon tűnt fel ez a dolog - mármint hogy honnan tudja, hogy mire való a mikrofon-, egészen addig, amíg a napokban nem kapott egy kis műanyag öntözőkannát ajándékba. Aranyos kis rózsa van a végén (mármint nem a virág rózsa, hanem az öntözőkanna rózsája :D), és Dani első dolga volt kézhezvétel után, hogy belebeszélt, majd felém tartotta, hogy én is mondjak bele néhány szót. Vagyis az öntözőkanna is a mikrofont jutatta eszébe. Nem, ... öhm ..., nem azért, mert nem látja az anyját eleget virágot locsolni, hanem rájöttem én, hogy túl sok híradót nézetünk szegény gyerekkel. Ez az egyetlen műsor a tv-ben, amit nézünk, mármint úgy együtt, hogy én nézem, ő meg játszik mellettem, de úgy látszik, a riporterkedés már ettől is ráragadt, amúgy nincs más ötletem, hogy honnan tudhatja a mikrofon rendeltetésszerű használatát.

Persze aztán az is lehet, hogy teljesen véletlen...

Utánozó

2008-02-22T00:32:00.000-08:00

Az úgy szokott lenni, hogy amikor reggelente emberi külsőt próbálok ölteni, akkor általában kicsit bevizezem a kócos-elaludt hajam, majd hajszárítóval megszárítom. Eközben Dani jobb esetben a fürdőszobát szedi szét, rosszabb esetben a konyhában garázdálkodik, de azért általában kíváncsi rá, hogy mit művelek a hajammal. Tegnapelőtt estétől ő is rendszeresítette a hajvizezést fürdés közben. Két kezével addig keni a fejére a fürdővizet, amíg az csurom vizes nem lesz. Aztán jön a hajszárítás, aminek azért annyira nem örül...